Test-Tudat Központ
A Test-Tudat Központ célja az önfejlesztés lehetőségének megteremtése, külső és belső harcaink megvívása által. Tesszük mindezt a harcművészettel, shaolin kung-fu és szabad küzdelmi edzésekkel, valamint egyéni és csoportos önfejlesztő folyamatokkal.
Az iskola alapjait 27 évvel ezelőtt kezdtem el lerakni, amikor igen fiatalon, személyes és számomra visszautasíthatatlan felkérést kaptam a tanításra.
– „Kung-fut szeretnénk tanulni.
– Én nem vagyok tanár, gyertek el a mesteremhez, ahol én gyakorlok.
– De mi tőled szeretnénk tanulni, azt, amit te tudsz.”
Így elkezdtem oktatni, amit szabad küzdelemnek hívtam. 1997-ben már lehetőségem nyílt shaolin kung-fut tanítani, megjelenítve ezzel legfontosabb irányvételem. 2003-ban tanítványaimmal megalapítottam a Fehér Tigris Shaolin Kung-Fu Egyesületet. 2016-ban a Test-Tudat Központot hoztam létre, amit saját fejlődésem és belső útkeresésem helyszínének szántam, de később az egyesületünknek is helyt adott.
2021-ben elköszöntünk a Fehér Tigris Egyesülettől, a tanítványok kérésére egy új egyesületi névvel folytattuk, ahol megalakulóban van a Test-Tudat Harcművészet. Ami egy folyamatosan fejlődő, a jelenünk és a jelen kor megmérettetéseire választ adó külső és belső munkát hangsúlyozza.
Ambruzs Szabolcs vagyok. 34 éve, 9 évesen kezdtem harcművészettel foglalkozni, utamat a shaolin kung-fuban találtam meg. 1999-ben kaptam felavatást Shi Wang Heng által, ahol a Shi Yan Li nevet kaptam (Shi- shaolin család, Yan- generációs név, Li- személyes név, a nyers erőt jelképezi), így a rendszer 34. generációjának tagja lettem. Aktív versenyzői pályafutásom 1995-2005 között zajlott, eredményesen vettem rész hazai és nemzetközi és világversenyeken.
A legsikeresebb évem 1999-es világbajnokság és világkupa (36 ország részvételével), ahol öt kategóriából, négy első, egy második helyezéssel, az esemény legeredményesebb résztvevője lettem. A gyermekkori álmom vált valósággá, a mélyben mégsem győzelmet, hanem ürességet éreztem. Arra várnom kellett egészen 2008-ig, ahol egy kínai full-concact gálán alul maradtam, de legbelül mégis győzelmet aratta.
Fejlődésemet és belső útkeresésemet a mestereim támogatták, amiért mindig hálával gondolok rájuk. Hogy mikor, kivel, mit és meddig, nálam sem volt mindegy.
1988 Mészáros János – karate (1,5 év)
1990 Kletz Attila- kung-fu (3 év)
1994 Shifu Robert Lyons – shaolin kung-fu, thai-boksz (21 év)
1998 Robkob Suwech- thai-boksz (3 év)
1998 Vázsonyi Árpád – profi boksz (4 év)
1999 Shi Xing Hong (32. generációs shaolin szerzetes) –shaolin kung-fu, tai-ji (16 év)
2001 Duan Zhi Chao – Tai-ji (4 év)
2015-ben munkám eredményét hátrahagyva nem vettem át a mesteri (shifu) felhatalmazásomat, hálámat kifejezve, de egyedül folytattam utam.
A következő évben megtisztelő volt Shi Xing Hong felkeresése, aki egy avató szertartásra hívott, ahol Shi De Yang (31. generációs shaolin szerzetes) által történt meg mesterré avatásom formális része.
A tanítás mellet olyan belső munkába kezdtem, ahol a fizikai edzésemet teljesen hátrahagyva az elmélyülés felé vettem az irányt. Az egyéni és csoportos elvonulások, valamint a mindennapi meditáció mellett, többnyire csak teaszertartással és önmagam „boncolásával” folytattam utam.
18 év oktatás után 7. hónapra elköszöntem tanítványaimtól, vizsgálva azt, hogy valóban ez az én utam, vagy csak kapaszkodom belé. Más területen is fejlesztettem magam.
2015 Baktai Ádám ( Zen-shiatsu, Jóga, Reiki)
2016 Sárvári György (coaching)
2016 Chong An Sunim (Zen)
A harcművészetben főkét a mozdulat mögötti tartalom foglalkoztat, valamit az, hogy miként transzformájuk a hétköznapjainkba.
Az egyik fő feladatuknak az erőnk megjelenítését és megszelídítését tekintjük, vagyis az erőnk és érzékenységük egyensúlyának megteremtését. Fontos szempont a kiindulópontunk tisztázása, viszonyulásuk önmagunkhoz, a környezethez, az iskolához, a tanítóhoz. Tisztáznunk a választható és nem választható feladatainkhoz való viszonyunkat is.
Bármelyikben is tevékenykedjünk, mindig megjelenik az ellentétes oldala. A választhatóban a nem választható csakúgy, mint a nem választhatóban a választható. Szükségszerű annak felismerése, hogy a valódi irányunkat mindig az ellentétesen megjelenő részhez való viszonyunk adja.
Ha csak a tradícióban (vagy stílusban) mélyülünk el, és az ott tapasztaltakat nem feleltetjük meg a hétköznapjaink történéseivel, akkor a múlt harcait vívjuk, mellőzve a jelenhez –a valódi harcainkhoz- való kapcsolódásunkat.
Ilyenkor megmaradunk a harc imitációjánál. Gondoljuk csak végig. Heti, havi vagy éves szinten hányszor kell a hétköznapjainkban megvédeni magunkat? Hány mesternek van valódi, éles tapasztalata egy kar vagy láb eltörésében. Hány életveszélyes technikát alkalmazott élesben, sikeresen?
Nem gondolom, hogy sokat. A mesterek fő feladata, hogy a múlt harcainak eszközeivel (a hagyomány segítségével) felkészítse magát és a tanítványait a jelen kor harcainak megvívására. Ez nem egy edzőteremben, vagy versenyen történik meg, hanem a hétköznapjainkban.
Feladatunk egy olyan külső és belső rendfenntartás, ahol a fizikai és szellemi tevékenység egymást támasztva szűnteti meg elkülönülését, az érzés és a gondolat, a gondolat és a szó, valamit a szó és a tett közötti távolság eltűntetésével.
Ez a legnagyobb küzdelmünk. Így, közelebb kerülve, egységben önmagunkkal tisztábban láthatunk. A jelenünk harcai kerülnek előtérbe, ahol a helyes helyzetfelismerés, helyes irányvétel és helyes cselekedettel mellőzhetjük a felesleges küzdelmeinket.
A harcművészetekben a félelem, fájdalom és az erő kezelésének képességével a kétséget egységgé változtatjuk. A harc egy módon érheti el valódi célját, ha önmagát kioltva megszűnik, mivel harcolni azért tanulunk, hogy meg tudjuk azt állítani. Ez független attól, hogy kívül, vagy belül jön létre.